Csak keress rá a szelfi szóra a Google-ben, és máris azzal szembesülsz, hogy milyen egy romlott, önimádó és külsőségekre épülő társadalomban élünk. Vagy ezt reggel is észrevetted, amikor megnézted a Facebook-od üzenőfalát? Nem, már korábban, de szerencsére a Facebook mindig eszedbe juttatja, ezért is nézed meg naponta többször...

Azért már egy ideje beléptünk a digitális korba, de csak fél lábbal, mindig hagyva egy kiskaput a kiugrásra. Egy lépés távolságot tartva, és ítélkezve egy olyan kultúra fölött, aminek mi magunk is részesei vagyunk. Na de, hova akarunk kiugrani és miért? Ahogy a közösségi média viszi el a hátán az emberiség összes jelenkori bűnét, a szelfi is megkapta a nárcizmus bélyegét. Lehet, hogy ezt már soha nem mossa le magáról, de azért most ismerjük meg a jelenséget egy kicsit közelebbről.

Mi a szelfi?

Az Oxford szótár 2013-as definíciója szerint a szelfi egy portré önmagunkról, amit leginkább okostelefon vagy webkamera segítségével készítünk, és gyakran fel is töltünk valamelyik közösségi odalra. A szó jelentése azóta már bővült, és folyamatosan bővül tovább, ahogy a digitális kort is az állandó és gyors változás jellemzi. (Már csak ezért sem érdemes a bélyegeknél leragadni.) Szelfi tehát készülhet több emberről is, és nem is feltétlenül kell az arcunknak szerepelnie rajta. A szelfi készítését elősegítő eszközök tárháza pedig egyre csak bővül. Kezdődött a szelfibotnál, de most már beszélhetünk szelfifésűről is, és még az is lehet, hogy az áprilisi tréfának indult szelficipő is valósággá válik. A Miz Mooz nevű cipőkereskedő reklámfogása ugyanis akkora népszerűségnek örvendett, hogy már az oldalukon is azt pedzegetik, hogy legyártják az új találmányt. Persze, ha erről meg akarsz bizonyosodni, jelentkezz fel a hírlevelükre. (Nos, én megtettem, szelficipőt még nem küldtek, de ha véletlenül megtörténik, szólok.)

(Azért a magassarkú szelficipővel, szoknyában fotózkodó nők egy új szintre emelik a magamutogatást és a szelfi-jelenséget, ami valóban elgondolkodtató. Ha azonban tényleg olyan népszerű volt ez a társadalomkritikus reklám, talán mégsem jutunk el idáig...vagy pont, hogy mégis?)

Nemcsak az eszközök tárháza bővül, hanem a szelfi alműfajai is. A tükrös szelfiktől indulva az utazósig rengeteg típusú szelfi létezik. Hogy párat említsünk az extrémebbekből (Kinek mi az extrém!):

• A vállunk fölött fotózott, hátsó részünket előtérbe helyező belfie (back selfie v. butt selfie). 
• A haj-szelfi, vagyis helfie
• A mezítlábas-strandos szelfi (The beach feet brag selfie)
• A kockahasas gym-selfie
• A celeb-hátteres szelfi
• A shelfie, vagyis a könyvespolcunkról készített szelfi
• A kacsacsőrös szelfi
• A smink nélküli szelfi
• A párunkkal készített relfie (relationship-selfie)
• Az ussie vagy groufie, a csoportos szelfi

És a sor folytatódik a végtelenségig, meg a szóviccek tárháza is. A szelfi-kultúra mindig felölel valami újdonságot, ami aktuális trenddé fejlődik. Hogy mik azok, amik ily módon terjednek a közösségi oldalakon, az leginkább azokon múlik, akik kitalálják, és követik ezeket a divathullámokat. 

A tizenévesektől Obamáig

Kik csinálják? Te ugye biztos nem? 

Sokáig azt gondoltuk, hogy a szelfi műfaj a mostani tizenévesek világához tartozik. Annak a generációnak az eszköze, aki éjjel-nappal a neten lóg, egyedül van, és nagyon vágyik a közösségre, akinek jóval kevesebb szülői figyelem jut a felgyorsult életmód miatt, mint az előző generációknak. Nos, manapság már a felnőtt generációk is állandóan a neten lógnak, és az idősebbek is próbálnak lépést tartani az internetes világgal. 

A selficity szerint a szelfi leginkább a huszonévesek sportja. A Pew Research Center is megerősíti, hogy a szelfizők 55%-a az Y-generációhoz (18-33 évesek) tartozik, a szelfit megosztók 24% az X-generációból (34-48 évesek) jön és még az idősebbeknél is előfordul: 9%-uk baby boomer (49-60 éves) és 4%-uk 60 fölötti. (A korbeli határok a különböző generációk között nem egységesek, ezért ezek most csak a 2014-es kutatásban szereplő definíciók.)

A közösségi média ma már nemcsak a baráti kapcsolatok ápolásáról szól, ezért sem igaz, hogy a szelfi kultúra is a tinédzserek hobbija. A szelfi-őrülethez a közszereplők is csatlakoztak. Óriási visszhangot váltott ki, amikor Obama közös szelfit készített a brit és a dán miniszterelnökkel, David Cameronnal és Helle Thorning Schmidt-tel, a Nelson Mandela tiszteletére tartott megemlékezésen. (Az amerikai elnök egyébként is nagy kedvelője a szelfinek, aki újabban egy szelfi-botot is beszerzett.) Ez a szelfi egy új funkciót ad a műfajnak, ami adott környezetben a diplomácia és a politikai kommunikáció eszköze lett. Másrészről azzal, hogy köztiszteletben álló személyek egy másik köztiszteletben álló személy halotti megemlékezésén önmagukat fotózzák, amit azelőtt tiszteletlenségnek tartottunk, átírják az etikettet. Így a szelfi-kultúra a korábbi szabályok és szokások felülírását is magával hozza.

Az Oscar-gálán készített szelfi szintén bejárta a világhálót. Tehát nemcsak a politikusok, színészek, énekesek és egyéb hírességek is lelkes használói a szelfinek, aminek segítségével beszámolnak mindennapjaikról, és ezáltal építik rajongótáborukat. Az általuk viselt márkák közvetítésével pedig reklámfelületet is biztosítanak szponzorjaiknak.

Aztán ott vannak az asztronauták, akik most már szelfiben küldik jeleiket bolygónkra. (Azért a Föld elég menő háttér!) És ha esetleg, te is szeretnél nekik küldeni egy szelfit, (vagy a földönkívülieknek, vagy ki tudja kihez jut el az űrben) azt is megteheted. Így most már a szelfi-őrület nemcsak kis bolygónkat rengeti meg, hanem tényleg kirepült az Univerzumba.

A szelfi tehát egyre szélesebb körökben terjed, és egyre inkább beépül az emberek mindennapjaiba, ezért már kevésbé tekinthetjük, rétegspecifikus tevékenységnek.

Igaz vagy hamis?

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szelfik nem igaziak, hamis képet mutatnak rólunk, ugyanis egy beállított fotóról van szó, amin általában próbálunk a legjobb színben feltűnni. Ezt a kijelentést cáfolja Katie Warfield, a kanadai Kwantlen egyetem vizuális kommunikáció tanára, aki a fiatal lányok szelfihez való viszonyulását kutatja.

Az ő megfogalmazása szerint a kép, és ezáltal a szelfi is "valakinek a hiteles verziója a valóságról". A hitelesség nem objektivitást jelent, a hitelesség abból ered, hogy a kép készítője azt mutatja meg, ahogy ő látja a valóságot. Így válik a szelfi-jelenség korunk valóságának tükrévé. 

Katie Warfield kutatása a fiatal lányok szelfi-kultúrájára koncentrál, akiknél a külső megjelenés mindig is központi téma volt. A nőideált a média mindig is irányította. Mindig megvoltak azok a motívumok és konvenciók, amikhez a legtöbb fiatal lány tartozni szeretett volna. Mindig voltak szépségideálok, akik hol egy festményen, hol a magazin címlapján vagy a tévéképernyőn tűntek fel. Ezidáig azonban nagy távolság jellemezte a viszonyt a hallgatóság és az eszményi kép között. Eddig csak távolról szemléltük a médiasztárokat, akik számunkra elérhetetlen ideálok voltak.

A szelfi megjelenése összemosta a határokat a médiáról alkotott képünkben. Azelőtt ezek élesen elkülönültek: Volt az, aki a kamerát kezelte (az ő kezében a hatalom), volt a képen szereplő személy, aki teljesen kiszolgáltatott a kamerának és van a hallgatóság, aki szeretett volna olyan lenni, mint, amit  a kép közvetít, de nem lehetett. "A szelfi tükör, kamera és hirdetőtábla egyben."  - állítja a médiakutató, aki szerint ez rendkívüli erőt ad ezeknek a fiatal lányoknak a  kezébe, ugyanis a kamera jelentős hatalommal felruházott eszköz társadalmunkban."Egy valós-idejű tükör, egy kamerához kapcsolódva, aminek segítségével azonnal kapcsolódhatunk a közösségi médiához is, a lányok manapság nem nézik a médiát, ahogy én tettem, hanem ők inkább teremtik azt, és ezáltal magukat is belehelyezik a média világába. Ők megtörték a képernyőt. Míg én csak kívülről néztem, ők benne vannak a médiába."  

A lájkvadászat mögött

Katie Warfield szerint a szelfi megjelenésével a fiatal lányok kezükbe vették az irányítást a média felett. Már nemcsak távolról nézik azt a világot, hanem beleolvadtak. A valóságshow-k, a tehetségkutatók és a közösségi média látszólag ugyanerre épül, és kielégíti a hallgatóság igényét a médiában való szereplésre. Bárki lehet híres, bárki lehet szerethető. Két fogalom, ami az utóbbi időben teljesen összemosódott. A szelfi-kultúrához hozzátartozik a megosztás, és a visszajelzésre való igény is. Annál jobb, minél több embernek tetszik. Ez alapján megkérdőjelezhető, hogy a hatalom valóban az "öntudatos" szelfiző fiatal lányok kezében van, vagy pont, hogy kiszolgáltatottá válnak, miközben a szeretetet és elfogadást a nyilvánosságtól várják.

A felgyorsult életmódot kísérő általános időhiány miatt az emberi kapcsolatok átalakultak, illetve ma is átalakulóban vannak. Több pszichológus a szülők időhiányából következő szeretethiánnyal magyarázza a közösségi oldalakon megjelenő "magamutogatást". Feltölteni egy előnyös képet magunkról, betaggelni barátainkat, és várni, hogy minél több lájk érkezzen, várni a visszaigazolást, hogy valakik törődnek velünk. Ez persze, csak a neten felnőtt generációknál (Y és Z generációknál) merül fel. 

Azért biztosan mindenki tapasztalta már, hogy egyik ismerőse kiposztolta aktuális szerelmi bánatát, hogy rossz napja volt vagy éppen felbosszantotta valami. A közösségi médiát szeretik, egy magunkról csak a szépet és jót mutató felületnek hívni, de ahogy a mindennapi kommunikáció egyre inkább az internet felé tolódik, azért azt se felejtsük el, hogy ez válik érzelmeink kifejezésének terepévé is. A személyes érintkezés hiánya sokszor okoz kommunikációs zajt, amit még az emotikonok használata se képes legyűrni. A magunkról készített képek és videók lehetőséget teremtenek arra, hogy ne csak szavainkat hanem a hozzákapcsolódó érzéseinket is közvetítsük. 

Egy 2014 decemberében publikált kutatás kimutatta, hogy valóban van összefüggés a nárcisztikus személyiségjegyek és a szelfi között. A felmérésben azt vizsgálták, hogy az amerikai 18-40 éves férfiakra mennyire jellemző az öntárgyiasítás (vagyis önértékelésükben mennyire játszik fontos szerepet a külső) a "sötét hármas" vagyis a nárcizmus, a pszichopátia és a machiavellianizmus mentén. A nárcisztikus személyiségjegyekhez hozzátartozik az énközpontúság, az állandó igény mások csodálatára, a szabályok és más emberek figyelmen kívül hagyása valamint a felsőbbrendűségérzés. A pszichopata személyiséget hirtelen harag, bosszúvágy és empátiahiány jellemzi. A machiavellianizmus pedig egy manipulatív viselkedésforma, ami nem törődik mások szükségleteivel és az erkölcsökkel sem. Az eredmény szerint azok a férfiak (800 fős mintán), akik több szelfit posztolnak, hajlamosabbak az öntárgyiasításra és kimutathatók náluk nárcisztikus és pszichopata személyiségvonások. A machiavellianizmus és a szelfi között nem találtak összefüggést. Ez az eredmény nem jelenti azt, hogy manapság több az önimádó és a pszichopata, mert ahhoz ismernünk kéne ezeknek a személyiségjegyeknek a gyakoriságát az új média előtti világból, hogy legyen mihez hasonlítani. Az sem egyértelmű, hogy a közösségi média és a szelfi-kultúra erősíti a nárcizmust a társadalmon belül, vagy éppen fordítva, ezek csak teret adnak egy már létező jelenségnek. Ha valamelyik férfi ismerősöd kirak egy szelfit a Facebook-ra, azért ne gondold, hogy ő is egy nárcisztikus pszichopata, az eredmény csak azt mutatja, hogy ezek a személyiségjegyek gyakoribbak a sokat szelfizőknél. A kutatás vezetője, Jesse Fox azt is hozzátette, hogy ezek az anti-szociális személyiségjegyek még a normális értékeken belül mozogtak, a gyakrabban szelfizők csak az átlaghoz képest mutattak magasabb értékeket ezekben.

Azóta már készült egy frissebb kutatás is, ami a nőkre is kiterjesztette a nárcizmus és szelfi összefüggésének kérdését. Ebben a kutatásban a nárcizmust négy tulajdonság mentén vizsgálták: az (1) önteltség, a (2) hiúság, az (3) irányításvágy és a (4) mások csodálatára való igény, az exhibicionizmus megléte felől. A szelfit is több kategórián belül vizsgálták. Kimutatták, hogy a nők minden kategóriában több szelfit posztolnak, de náluk ez nincs összefüggésben a nárcizmussal. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a szelfi-posztolók között a nárcizmus csak a férfiakra jellemző, de visszatérve az előző eredményekre, ezeknek a személyiségjegyeknek az értéke még a normális viselkedés határain belül van. 

A szeretethiány és a külsőnkkel kapcsolatos szorongások mindenképpen olyan problémái a koszaknak, amikre megoldást kell találni. Ezekért azonban nem az internet a felelős, és nem attól leszünk nárcisztikusak, mert szelfizünk. Ahogy a problémák az emberi kapcsolatok átalakulásában keresendők, azok megoldásaiban is kiemelkedő szerep jut az egymással való érintkezésnek, kommunikációnak is. A szelfi csupán egy önkifejezési eszköz.

Kapcsolatteremtő vagy kapcsolatromboló?

„Csináljunk egy közös képet, amin mindenki rajta van!”- Ahogy azt a fenti Oscar-gálás fotó is mutatja a szelfinek van egyfajta kapcsolatteremtő ereje. A csoportos szelfi leginkább barátokra jellemző, de ahogy a celebek és politikusok példája is jól mutatja a közeli viszony nem feltétele a közös képnek. A groufie összetartást szimbolizál, ami már nemcsak a magánszférában, az egyéni kapcsolatok szintjén, hanem a diplomácia vagy bármilyen közös ügy révén az első találkozásnál is fontos szerepet játszhat. Ahogy azonban a poltikusok és közszereplők életéhez hozzátartozik a nyilvánosság, és az, hogy kifelé a legjobb arcukat mutassák, a magánszférában a megosztás és a taggelés nemcsak kifele szól, hanem a csoport tagjai közötti kommunikációt is erősíti. Ahogy ma már a közösségi oldalak is az emberi kapcsolatok fontos színterévé váltak, így a szelfi-kultúrát sem lehet öncélú magamutogatásként értelmezni.

A témát körüllengő negatív és baljós szóbeszéd azonban arra irányítja figyelmünket, hogy mások szelfijei és kitárulkozása által kiváltott érzéseinkkel koránt sem vagyunk kibékülve. Ezt támasztja alá a birmingham-i egyetem kutatása is, amely szerint a sok szelfi rossz hatással van a valódi - nem virtuális - kapcsolatokra. Ugyanis akikkel nem vagyunk közeli kapcsolatban, kevésbé kötődnek az általunk posztolt fotókhoz. Így a kapcsolatépítésben káros következményei is lehetnek, ha nem válogatjuk meg, hogy mit osztunk meg a közösségi oldalakon. A kutatás felveti azt is, hogy a közös fotók megosztása a párkapcsolatok intimitására is hatással van, de további kutatások szükségesek ennek igazolására. 

A szelfi-kultúra szereplői a „rosszmájú irigyek” is, akik nem nézik jó szemmel, hogy a másiknak kockahasa van, smink nélkül is tökéletes az arca és még arra is jut pénze, hogy a legmenőbb cuccokban járjon. Az irigység nem szép dolog, de természetes reakció valami olyasmivel kapcsolatban, amire mi is vágynánk, csak hát nekünk nem adatott meg. A magamutogatás és az irigység mindig együtt jár. Kár azon meglepődni, hogy nem fogja mindenki lájkolni és „szép vagy” és „de jó neked” meg mindenféle jókívánsággal elárasztani az üzenőfalunkat, miután kitettünk egy szelfit. És még csak az sem biztos, hogy mindez csupán az irigység miatt van. A gátlástalan magamutogatás és a maga után húzott irigység és egyéb rossz érzések valóban egy széthúzó társadalom felé visznek, ahol az empátia csak vágyott eszmény marad. Az empátia hiánya pedig valóban hozzátartozik a nárcisztikus és a pszichopatikus személyiségjegyekhez és valós veszélyt jelent az emberi kapcsolatokra.

Az hogy a szelfi milyen kihatással van az emberi kapcsolatokra, nem egyértelmű, de az biztos, hogy van mögötte valami kifejezésvágy, és hogy a magunkról fotózott remekművek még rengeteg kiaknázatlan kommunikációs lehetőséget tartogatnak számunkra. Fontos az arcunk, mert egy érzést, hangulatot közvetít, akkor is ha ezt csak a pózolás kedvéért öltöttük magunkra, fontos a háttér, hiszen a kép az ehhez való viszonyulásunkat mutatja ,és fontos a hozzászólásunk, amivel felhívjuk a figyelmet valamire, ami a képen nem látszik. A szelfi korunk egyik kommunikációs eszköze, amiről mi döntjük el, hogy mire használjuk.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem  

Ahogy azt Katie Warfield is mondta, a szelfi tükör. Alkalmat biztosít arra, hogy a magunkról alkotott képet felülvizsgáljuk, és olyan irányba változtassuk, amilyenbe szeretnénk. Persze, követhetjük a trendet is, de az nem biztos, hogy előre visz. Arra azonban mindenképp megtanít ez a tükör, hogy ideje észrevenni, hogy az irányítás a mi kezünkben van. Senki sem kényszerít rá, hogy megnyomd az "Elküld" gombot, ahogy arra sem, hogy idegesítő, nárcisztikus emberek önarcképét nézegesd naponta 10-szer amikor már a Facebook magától is megszűri a tartalmat, de a törlés és a tiltás lehetősége amúgy is mindig ott van. Azon pedig érdemes elgondolkozni, hogy milyen képet szeretnénk kialakítani magunkról és a valóságról, hogy végre az alkotás is beinduljon, mert egyelőre a pesszimizmus, az ítélkezés és a ferdítés a divat.