Biztos mindenkinek a fejében él egy kép az adóparadicsomról, ahová a gazdag emberek a pénzüket menekítik. A felhőkarcolókkal telített, rohamosan fejlődő városállamról, ahová a nyugati tőke megállás nélkül csak áramlik. Vagy az egzotikus ázsiai szigetről a trópusokon, ahová nyaralni is lehet menni, mert hát tengerpartja is van, meleg is van. Habár Szingapúrt a fejlettség és nyugatias szemlélet jellemzi, ha először jársz itt, azért van pár dolog, amin az európai szem egy kicsit fennakad. Vagy nem is kicsit. Ezek közül gyűjtöttem össze párat:

1. Rágózni tilos!

Mielőtt utaznál, érdemes utánanézni a helyi törvényeknek, amik sokszor annyira abszurdak, hogy biztos, hogy magadtól sosem gondolnál rájuk. Ilyen például, hogy az országba rágót behozni és azzal bármilyen módon kereskedni tilos. Tehát a boltban vehetsz mentolos cukorkát vagy Mentost, de a rágófüggők számoljanak azzal, hogy amíg itt tartózkodnak a rágózást mellőzniük kell. Ennél vannak még érdekesebbek: például, hogy azt is büntetik, ha a nyilvános WC-t nem húzod le magad után. (Hogy ezt hogyan ellenőrzik?!) Alapvetően a szemetelést és mindent komolyan vesznek, ami a tisztaság ellen szól. Ezen kívül tilos a pornográfia bármilyen formában, a meztelenség a saját házad területén is, ha azt mások is látják, és - bár a szexualitás terén a 2007-es törvények hoztak némi enyhülést - még mindig büntetendő a meleg férfiak közötti szexuális kapcsolat, de mivel ezt is nehéz ellenőrizni, többnyire nem juttatják érvényre. 

2. Szigorú büntetések

Nos, az előző pontba foglalt törvényeken jobb, ha most lepődsz meg, mint akkor, amikor már itt vagy, mert a büntetések szigorúsága is egyenesen arányos a törvények abszurditásával. Szingapúrban halálbüntetés van érvényben többek között a droggal kapcsolatos bűncselekmények (export, import, birtoklás), hazaárulás, emberrablás, gyilkosság és gyilkossági kísérlet esetén, de egy kiskorú személy öngyilkosságra való felbujtása és a hamis tanúzás is végzetes következményekkel járhat. Ezenkívül máig életben van a botozás intézménye, amit például graffitizésért lehet kapni. A szemetelést és egyéb kihágásokat pedig magas bírságokkal büntetik. (Jó lesz nekem rágó nélkül!)

3. A felnőtt kártya a tömegközlekedéshez

Na akkor a sokk után jöjjön valami cuki. Ez a hellokittis gyönyörűség a "felnőtt" utazó kártya a tömegközlekedés használatához.

4. Az egy négyzetméterre jutó plázák száma

Gyakorlatilag minden épület egy bevásárlóközpont. Hiába van sok belőlük, ezek a plázák ebédidőben és hétvégén iszonyatosan zsúfoltak, az emberek itt találnak menedéket a kinti forró és párás idő elől. Bent pedig a légkondit annyira felnyomják, hogy a legtöbben hosszú nadrágban és pulcsiban vannak. Az emberek nagy része, bizonyára a város üzleties jellege miatt, meglehetősen konzervatívan és elegánsan öltözködik. Messziről ki lehet szúrni a turistákat. Furcsaság még, hogy a boltokban is a nyugaton aktuális kollekciót lehet kapni. Nem tűnik logikusnak, de igaz, hogy most novemberben az üzletek tele vannak csizmákkal és télikabátokkal.

5. A guggolós WC

Még a legmodernebb pláza mellékhelyiségében is érhet az a meglepetés, hogy mire végre sorra kerülsz, az ajtó mögött nem a megszokott angol WC vár rád, hanem az alábbi képen látható jelenség. A legtöbb helyen általában vegyesen van mindkettőből, de a nyugati stílusú mellé is tesznek egy ilyen bidet spray-nek nevezett slagot (ezen a képen éppen nincs), és ha éppen nincs a guggolósból, előfordul, hogy lábnyomokat találsz az ülőkén...

6. Maszk az embereken

Amikor megérkeztünk, iszonyatos köd takarta a várost. Mivel először jártunk trópusi országban, azt gondoltuk, hogy a pára miatt. Gyanús volt azonban, hogy nagyon sok ember maszkot visel, amikor kint van a szabad levegőn. A köd nem a pára, hanem a légszennyezés miatt van, ami az indonéz erdőégetések felől érkezik az orruk alá meglehetősen sok konfliktust okozva ezáltal a két ország között. Illetve a probléma a többi környező országot is érinti. Mi is kaptunk maszkot, de az első pár itt töltött nap után elszállt a köd szerencsére.

7. Az éttermi kultúra

Túl vagy egy 14 órás pocsék repülőúton, már sikerült pár órát aludnod is. (Habár jobb lett volna a gépen!) A gyomrod meg elkezd korogni, egyre hangosabban... és semmi másra nem vágysz, csak valami ehető táplálékra, de gyorsan! Az utca tele van étteremmel... A sok "kedves" invitálásból (De jó dolog turistának lenni!) kiválasztva a szerinted legjobbat, abban a helyzetben találod magad, hogy eléd raknak egy étlapot, ahol összeválogathatsz magadnak mindenfélét meg a pincér is bejelöl a listán néhány dolgot, azt ugyan nem érted, hogy miért, mert angolul nem igazán beszél. De hát mi se tudjuk, mit kérjünk. Biztos azt ajánlja vagy ez a ház ajándéka, vagy valami ilyesmi. Aztán kihoznak egy levest egy nagy edényben egy ilyen kis rezsón. Hát biztosan így szolgálják fel a levest, hogy meleg maradjon. Meg is kóstoltuk, finom, finom, csak tüzet okádsz utána. Sok nem kell belőle, jöhet a főétel! Majd kihoznak egy nagy tálon egy csomó mindent: csirkemell, gombócok, gomba, tengeri herkentyűk...ja, hogy ezeket kértük? Elég nyersnek tűnnek! Megkérdezzük a pincért, hogy mégis hogyan szokás ezt enni. Ő egy falra akasztott táblára mutat, amin a következő áll angolul: "Kérjük, bizonyosodjon meg róla, hogy minden kellőképpen meg van főzve, mielőtt elfogyasztja." Akkor most dobjuk bele a levesbe? És akkor ezek a főtt csípős cuccok az ebédünk? Amit ráadásul még nekünk kell megfőzni? Aztán még kínlódni a pálcikával, amit adtak hozzá? Az elégedetlenségünket látva a pincér egy másik táblára mutat: "All you can eat restaurant", és utána elnevetgélnek a kollégájával a helyzeten meg gondolom, rajtunk. Vicces nekünk is, de még mindig éhesek vagyunk...

Ilyen ún. steamboat éttermekkel van tele Szingapúr. A fent említett leveses megoldás mellett még létezik a grilles verzió is, amikor megsütheted magadnak az asztal közepén, amit kértél. Elég népszerű a helyiek körében, hogy vacsorájukat itt fogyasztják egy kisebb társasággal, de az ebédhez szívesebben választják az ún. hawker centre-eket, ahol olcsón és gyorsan megtudnak kajálni a kínai, indiai, thai, koreai és maláj gyorséttermi választékból.

8. Kávé mellé reggeli is jár (délután 5-kor is)

Ahhoz már hozzászoktunk, hogy az angoloknál a délutáni tea mekkora ceremónia a sok aprósüteménnyel meg mindennel együtt, de még nálunk, magyaroknál is előfordul, hogy a kávé mellé süteményt fogyasztunk. Na de, hogy egy komplett reggelit? Szingapúrban a kávé mellé lágy tojást és kaya toast-ot, vagyis kókuszdzsemes pirítóst szolgálnak fel. Ez lényegében a tradicionális reggelijük is.

9. A magyar szalámit itt is szeretik

Még nem igazán jártam olyan országban, ahol ne találkoztunk volna Pick szalámival a boltok polcain, de azt kell, hogy mondjam, hogy Londonban a beszerzése sokkal nehézkesebb és drágább, mint itt. Meg úgy általában az az érzésem, hogy igazából külföldön, nem is tudják, hogy mi az, csak dísznek van kitéve a prémium termékek közé. Itt viszont az egyik szupermarketben a felvágottas pult egynegyedét a magyar Pick szalámi öt különböző termékével töltötték fel (nem is tudtam, hogy van annyi!), és más üzletekben is találtunk német gyártású magyar szalámit, ami egy kicsit másképp nézett ki, mint a mienk, de az íze hasonló. Szóval a kínálatból arra következtetek, hogy kereslet is van rá. 

10. Csirkekivonat

Ha nem sikerült a napi csirkeadagodat elfogyasztani, bármelyik szupermarketben vagy drogériában kapható az "Essence of Chicken" elnevezésű táplálékkiegészítő, ami folyadék formájában pótolja a csirkéből nyerhető vitaminszükségletünket. Állítólag serkenti a belső szervek működését és a mentális fáradtságra is jó. 

 Remélem ti is annyira élénkültetek fel tőle, mint amennyire pihent az ötlet.